11.
Amikor meghallották a kapucsengőt, szenvedélyesen megcsókolták egymást, aztán Ádándi egy kézibőrönddel lement az utcán várakozó Szulminovhoz. Pallai már az ezüstmetál BMW-ben ült.
– Pontos voltál, Jurij – mondta Ádándi –, szeretem a pontos embereket. – Kezet fogtak.
– Ülj be!
Ádándi mielőtt beült volna a luxuskocsiba, felnézett az ablakra. Jól számított, Éva ott könyökölt, és kezével búcsút intett.
– Minden oké, indulhatunk? – kérdezte Jurij.
– Indulhatsz! – Ádándi a kézitáskáját a hátsó ülésre tette. Útközben nem beszélgettek. Szulminov az utat figyelte,
Pallai a hátsó ülésen bóbiskolt. Ádándi a gondolataival volt elfoglalva.
Szulminov nagyszerűen vezetett, nyugodtan ült a volán mögött, nem kockáztatott, pontosan tudta, hogy mikor kell és lehet előzni. Profi volt. Igaz, olyan
