7.
A napfény olyan meleget árasztott az ablakon keresztül, hogy Elmer szinte megizzadt. Félrehúzta a függönyt, és arcát a napsugárnak tartotta, de közben feszülten figyelt az asztalnál álló Szegedi Mihályra, aki részletesen beszámolt Pálházy Róberttal való találkozásáról.
– Tegnap ebédeltél vele – mondta Elmer –, miért nem kerestél fel azonnal?
– Nem akartalak a lakásodon zavarni. Nem tulajdonítottam az ügynek olyan nagy fontosságot.
Elmer megfordult. Árnyéka hosszan elnyúlt a szőnyegen.
– Misikém, én már többször elmondtam hangsúlyozottan, hogy mi a fontos vagy mi nem, azt egyedül én döntöm el. Speciel ez a dolog, vagyis mindaz, amit az a Pálházy neked elmondott, igenis nagyon fontos, fontosabb, mint azt te gondolod.
– Bocsáss meg, de nekem is van némi ítélőképességem, és úgy gondol
