8.
– Meddig maradsz itthon? – kérdezte az alacsony asszony Pálházytól. A felügyelő az asztalnál ült, és jó étvággyal falatozott. Körömpörköltet evett, bort ivott hozzá, ősz hajú, karcsú anyja szeretettel nézte a fiát.
– Meddig maradok? – ismételte meg a kérdést –, úgy gondolom, mamuskám, hogy hétfőn visszautazom. Isteni finom volt tegnap a derelye. Esküszöm, senki sem tud ilyen derelyét készíteni, mint te, ha akarod, igazolást is adok róla.
– Jaj, istenem, de nagy kópé vagy. Nem változol te már meg.
Pálházy ivott a borból.
– Hogyan kéne megváltoznom, mamikám?
– Hát nem is tudom. Talán meg kéne nősülnöd. Nagyon szeretnék már egy unokát.
– Nincs elég gondod? Egész nap zsivány kölykökkel bajlódsz, az estédet meg egy vagy két unokával töltenéd el.
– Nem fáradság nekem. Ha gyerekek közö
