10.
Pócsi Sándor főorvos a csengetésre ébredt fel. Megszokott mozdulattal az órájára nézett. Fél hatot mutatott. Felesége is felébredt, álmosan megdörzsölte a szemét.
– Aludj csak tovább – dörmögte –, biztosan a kórházból keresnek. – Magára vette házikabátját, és kiment az előszobába. Kinyitotta a bejárati ajtót, meglepődött, amikor meglátta Pálházy felügyelőt.
– Jó reggelt, és elnézést a korai zavarásért.
– Üdvözlöm, felügyelő úr. Parancsoljon, lépjen be.
Pálházy belépett, a havat lerázta a kalapjáról, az orvos becsukta az ajtót.
– Néhány szót szeretnék váltani a főorvos úrral.
– Menjünk be a dolgozószobámba. – Átmentek az ízlésesen berendezett nappaliba, és Pócsi doktor benyitott a szobájába. Felkattintotta a villanyt, a bőrfotelra mutatott. – Foglaljon helyet. Cigaretta, szivar?
