– Most egy sincs – jelenti ki, majd néhány másodperccel később hozzáteszi: – Három hónapja zárult le egy kapcsolatom.
– Szenteste? – kérdezem puhán, mire bólint. – Ő volt az, aki elment?
Vállat von, majd néhány tétova pillanattal később, keményen elém veti:
– Meghalt.
Szofi oly egyszerűen mondta ezt, mintha azt ecsetelné, hogy február közepéhez képest milyen szép, üde napra ébredtünk. Felkészületlenül ért az információ, az pedig különösen megdöbbent, hogy napi szintű találkozásaink ellenére sem vettem rajta észre a gyász jeleit. Nem kell szerelem, hogy az embert megviselje, ha eltávozik egy hozzá közelálló. Én már csak tudom, ha a férfiak terén nem is, veszteségben és gyászban otthon vagyok.
– Részvétem – heveredem mellé az ágyra, majd átkarolom a vállát.
– Kösz – húzza el zavartan a
