Néhány perccel korábban Kampec nagyjából ugyanezen szavakkal közölte a tényállást. Lehengerlő stílusával fellebbezésnek helyet nem hagyott, azonban ajánlatot tett, hogy mivel szemlátomást ügyesen koordináltam a Lélektáncot, tarthatnék tánc alapú aerobikedzéseket. Micsoda lehetőség… Na, még mit nem!
– Tehát kiraknak bennünket, mert nem termelünk pénzt a helynek – summázta lebiggyesztett ajakkal Gabriella, mint aki borítékolta volna az aljas eljárásmódot. Képtelen volt megállni, hogy hozzátegye: – Ráadásul egy nő! – Dohogását megmosolyogtam volna, ám a szituáció komolyságot követelt.
– Mikortól? – vette át a szót Margó. – Mikortól nem látnak szívesen?
Nehezen formáltam a szót:
– Keddtől.
Többen megkönnyebbülten felsóhajtottak, valószínűleg a nagy izgalomban elfelejtették, milyen nap van
