Joe a hajába túrt, és hitetlenkedve csóválta a fejét. Kézbe vette a kis órát.
– Nem fogja elhinni – kezdte, és még mindig ámuldozva rázta a fejét –, de amikor szétnyitottam, hogy megjavítsam…
– Az órát?
– Igen, mérnök vagyok, nem mondtam?
Ellie a fejét rázta.
– Szeretem megjavítani a dolgokat. De ez most nem fontos. A fontos, hogy találtam benne egy papírt.
– Az órában?
– Igen.
– Miféle papírt?
– Pénzt? – kérdezte Rihanna, aki hallgatózott, miközben a túloldalon ülő pár poharát töltötte újra.
– Nem, egy kézzel írt üzenetet, 1945-ös dátummal. Betettem egy tasakba, hogy megóvjam. A fülkémben van.
– És mi áll azon a papíron? – kérdezte Rihanna, ügyet sem vetve az utasra, aki két asztallal odébb próbálta felhívni magára a figyelmét.
– Mi áll? Nem sok… Csak hogy szándékosan állított
