Rázendített egy hegedűs a sólyánál. Ideje volt ünnepelni.
– Visszaviszem a kis Mollyt az anyjának – súgta Eliza, nehogy felébressze a babát. – Menjen be, mosakodjon meg, nyissa ki az ablakot, és hallgassa a zenét. Nemsokára tetőfokára hág a jókedv, és tüzet gyújtanak. A korsóban talál vizet, a lépcső tetején lévő dobozban törülközőt meg egyebeket.
Alex benézett a házba, aztán megint Elizára.
– Behív? – kérdezte.
Eliza lenézett a babára.
– Igen, behívom.
A sálat kicsit szorosabban maga és Molly köré húzta, és a falusiak felé indult. A szomszédja kinyújtott karral elvette a babát, és széles mosollyal köszönetet mondott. Egy kancsó cidert nyomtak Eliza kezébe, aki hálásan elfogadta. Ahogy visszafordult a háza felé, látta, amint Alex belép az ajtón. Egy kóbor kutyára emlékeztette, akit f
