És mégis, ha valakinek volt joga viselni az ápolónői kötényt, az Eliza volt. Rengeteg megrázó sérülést látott el London bombázásakor, állhatatosan dolgozott, a legtöbbször Nancyvel együtt. Néha elgondolkodott rajta: tényleg csak ennyit tartogat az ápolónői munka? A bombázások kezdetétől, amióta csak először magára öltötte az uniformist, ellenállhatatlan vágyat érzett, hogy ott legyen a sebesültek mellett a saját életét kockáztatva, hogy fügét mutasson Hitlernek, akárcsak a többi londoni, akik dacosan a városban maradtak, és élték tovább az életüket. Időnként persze őt is letaglózta a háború barbársága, embertelensége, amikor úgy érezte, nem bír ki még egy vágást, égést, leszakadt végtagot vagy fej nélküli holttestet, de igyekezett elhessegetni magától ezt a gondolatot. Ezzel együtt azért i
