– Kicsit sem örülsz nekem! – mondta Nancy zihálva.
Eliza képtelen volt azonnal válaszolni. Nem bírta felfogni. Az élete Franciaországban egy távoli buborék volt, olyan hely, ahol fest és dolgozik, ahova nem illettek a szerettei. De hát nem épp az imént gondolt Nancyre? Nem azt kívánta, bárcsak itt lenne? Bárhogy történt is, Elizát hirtelen eltöltötte a szeretet, elöntötték az érzelmek, és azon kapta magát, hogy Nancy szorosan átöleli őt. Eliza barátnője vállára hajtotta a fejét, hagyta, hogy teste Nancyéhez simuljon. Cornwall óta először nagy levegőt vett, és elengedte magát.
A frissen érkezett Nancy Eliza sátra előtt a földre tette a hátizsákját, leült egy priccsre, és egy csésze langyos kávét kortyolt új, tiszta kincstári bögréjéből.
– A taposóaknák kicsit durvák – mondta. Körbelögybö
