Eliza
Tábori kórház, Rennes, 1944. július vége
Eliza a nővérek mosósátrában állt, a női kisegítő hadtest (WAAC) máris kopott, terepszínű ruháját viselte, csaknem összeesett a fáradtságtól, és épp a fehérneműjét mángorolta egy lavór hideg víz felett.
Azon merengett, hol van ilyenkor Lady Arbuthnot.
Hirtelen eszébe jutott a gyerekkorából a penzance-i Mrs. Kelly, amint a mosogató fölött mángorolja a ruhákat. Mrs. Kelly addig sikálta Eliza arcát egy sprőd, kemény ronggyal, amíg szegény bőre egészen kivörösödött.
– Tisztaság fél egészség, Eliza, ezt sose feledd! – mondogatta, és gyöngéd szeme próbált szigorúan nézni, miközben Eliza egy ládán állt a zománcos mosogató mellett.
Egyszerű hétköznapok. Napok, amelyeket éppen nyugalmuk és biztonságos voltuk miatt mindig alábecsülnek. De még nem
