– Hát persze hogy tudom. Tehát holnap, csütörtökön tíz órakor?
– Ott leszek! – Egymásra mosolyogtak, mint a régi barátnők.
Éva kivitt egy nyugágyat a pázsitra, szétnyitotta, ráterített egy törülközőt, és belefeküdt, aztán az orrára tette a napszemüvegét, és olvasni kezdte A két fogolyt. Már annyit hallott Zilahy Lajos regényéről, hogy előkereste Klára néni könyvei közül. Bár a nyírfák lombjaitól megszűrt fény elérte a testét, mégis gyorsan elnyomta az álom. Ahogy a nyugágyon feküdt, könyvvel a kezében, szemét lehunyva, sűrű, hosszú szempillája beárnyékolta szeme alját. Szép volt. Duzzadó körtemelle kirajzolódott a fürdőtrikó alól. Arra ébredt, hogy tüsszentenie kell, mély lélegzetet vett, ám a tüsszentés elmaradt. Felnyitotta a szemét, és egy izmos, bronzbarnára sült férfi állt a nyugágy
