– Ahogy Klára néni akarja, én nem vagyok semmi jónak az elrontója.
Az asszony mosolyogva átadta az egyik pohárkát.
– Hát akkor, egészségünkre!
– Arra, drága Klára néni!
Itták az édeskés likőrt. Éva is leült az asszonnyal szemben, megigazította a szoknyáját. Klára néni újból töltött. Koccintottak, kiitták a pohárból az italt, közben Éva arra gondolt, szentséges ég, Klára néni remélhetőleg nem alkoholista.
Klára néni, mintha megérezte volna, hogy az unokahúga mire gondol, megnyugtató hangon azt mondta:
– Tudod, Évikém, én nagyon ritkán iszom. Akkor is csak ilyesféle édességeket. Az igazi töménytől talán meg is halnék. Amikor a postánál megrendezik a szokásos ivászatokat, a szervezők persze ünnepségnek nevezik, és folyik a bor, a sör, a pálinka, én bizony elmenekülök, mert még nézni sem
