9.
– Mondja meg a titkár úrnak – szólt kedvetlenül Győri Sándor, a Műanyaggyár diszpécsere a tolmácshoz fordulva –, hogy ilyen feladatokat nem hajtok végre. Megállapodásunk nem így szólt. Lehetetlen, amit kér. – Fejét lehajtotta, és gondolataiba mélyedt. Kiutat keresett ebből a kínos helyzetből, amelybe évekkel ezelőtt belekeveredett.
A tolmács a magas, nyúlánk, rövidre nyírt hajú fiatalember felé fordult. Monoton hangon fordította a szöveget. A titkár figyelmesen hallgatott, de arca egyre bosszúsabbá vált. Vékony, ápolt ujjaival idegesen dobolt az asztalon. Győri hallgatta a tolmács szenvtelen hangját, közben azt gondolta: Azt hiszi ez az állat, hogy minden olyan egyszerű, ahogyan ő azt a diplomáciai védettség biztonságos leple alatt elképzeli. Menjen ki ő az üzembe, és csináljon zavart
