10.
Kilenc óra volt. Komor alezredes és Fekete alapszervezeti titkár percekkel ezelőtt jött vissza a pártbizottság üléséről. Az alezredes azonnal magához hívatta Hidvégit és Simont. Míg a két tisztet várták, beszélgettek.
Fekete őrnagy valamikor népi kollégista volt, és mint végzett mérnököt küldte a párt belügyi szolgálatra; örökké mosolygó szemével nyugalmat árasztott maga körül. A legnehezebb helyzetben is megőrizte hidegvérét. Most elgondolkozva figyelte Komor alezredest, aki szemmel láthatóan nagy gondban volt.
– Min töröd a fejed? – fordult feléje. – Látom, hogy valami erősen nyugtalanít.
Az alezredes szája szegletében kesernyés mosoly jelent meg.
– Semmi, semmi – felelte –, csak azon gondolkoztam, hogy milyen pokoli tud lenni néha az élet. Reggel telefonált a feleségem, és elmo
