24.
Éjfél felé kitisztult az ég. A hideg, csípős keleti szél szétszórta a sűrű, fekete felhőket. A hegyek sötét tömbjei élesen emelkedtek ki a tintakék háttérből. Az ég kifeszített vásznán úgy ragyogtak a csillagok, mint fénylő, sárgaréz fejű kárpitosszegek. A külső kerületek utcai lámpái halványan villantak. A fenyőfák tűlevelei között áttört a metsző szél, felszárította a leveleken a hold sápadt fényétől csillogó esőcseppeket. A levegő éles és hideg volt. A tábor sarkain felállított őrök időnként felvillantották lámpáikat. Fényjelekkel adták egymás tudtára, hogy nem történt semmi baj. Éberen vigyázzák a kimerült alvók nyugtalan álmát.
Komor alezredes kilépett a sátorból. Megborzongott. A metsző szél belekapott hanyagul vállára dobott felöltőjébe, s mint valami zászlót, lobogtatta utána
