– Maga okos nő – mormolta a telefonba. – Adja meg magát, és biztosítom róla, a démonok békén hagyják.
– Az elmúlt tíz évem a rettegésről szólt. Kiderült, hogy még abban az emberben sem bízhattam meg, akire rászenteltem az életem. És maga is becsapott, Dávid – bőgte el magát a nő. – Engem mindenki elárult!
*
Laura feje kezdett kitisztulni. Zsibbadtsága oszladozott, koncentrációja visszatért.
Delilát rázta a rátörő sírógörcs. Telefonja ugyan már az álláig süllyedt, kése vészesen közel került Dóra nyakához. Laura a szemével próbálta jelezni a túszul ejtett nőnek, hogy amennyire csak tudja, döntse oldalra a fejét. Reménykedett, már az a néhány centiméter is elengedő lesz ahhoz, hogy Delila homlokára célozhasson. Dóra azonban nem vette a lapot.
A picsába! – káromkodott magában a nyomozónő.
