Bomlás

Mélyen tisztelt Hölgyem! Köszönöm megtisztelő érdeklődését, vacsorameghívása hízelgő. Amennyiben a feltételek megfelelnek önnek, randevúnkra jövő hét szerdán 21.00 órakor, a Five Stars Hotelban kerülhet sor. Kedves névre foglalok asztalt. Tiszteletdíjamat, amely €800 – azaz nyolcszáz euró – a BodyController Bt. számlájára szíveskedjék átutalni. A cég fizikai közérzetjavító tevékenységet folytat, és exkluzív szolgáltatásról állít ki Önnek számlát. Találkozónk zökkenőmentes lebonyolítása érdekében, kíséret nélkül jöjjön. Randevúnkról kép- és hangfelvételt nem készíthet. Mindig kövesse a helyszínen adott utasításaimat. Ha azt kérem, tartson velem, ne ellenkezzék. Sötét tónusú – ha lehet, fekete – öltözéket viseljen. Kerülje az erős sminket és a feltűnő ékszereket. Amennyiben előttem érkezne randevúnk helyszínére, fáradjon foglalt asztalunkhoz, és rendeljen egy palack pezsgőt. A ház „legkristályosabb pezsgőjét” kérje. Számomra az ön fizikai közérzetének javítása a legfontosabb, ezért izgatottan várom, hogy közelebbről megismerjük egymást. E-mailben történő szíves visszaigazolását várva, tisztelettel: Florian A hótakaró szikrázva tisztelgett a pirkadat előtt, az erdő békességet sugárzott, mintha a túl korán beköszöntő tél kimosta volna a világ minden mocskát. A fehér táj az érintetlenség látszatát keltette. Az ártatlanság azonban pusztán illúzió, természetünk tisztátalan. Mióta a hét közepén leesett az első hó, a kisfiú a szombat reggelt várta. A korabeli kölykök korcsolyázni hívták a közeli tóra, ő azonban inkább nyakába vette az égig érő fák birodalmát. Három testvérével minden apróságon osztoznia kellett, kizárólag az élményeit sajátíthatta ki magának. Könnyedén szaladt, szinte repült. Képzeletében koboldok üldözték, a vérére szomjaztak, amiért betolakodóként az erdejükbe merészkedett. Fülében érezte szíve dobogását, sápadt arcára piros foltokat csípett a hideg, mégis rendíthetetlenül tört előre. Ha a dögök elkapják, élve felkoncolják. Lándzsára tűzik a szívét, majd egymásnak adogatva, örömükben rítustáncot járnak. Élénk fantáziájában hajszál híján kicselezte az ellenségeit, amikor megbotlott valamiben. Hasra vágódott, majd fékevesztetten gurulni kezdett a meredek lejtőn. Vállával egy fatörzsnek csapódott, a teste megrándult, hátrabicsakló fejét beütötte a kemény kéregbe. Noha szédült, és a lejtőről nyakába zúduló hótömeg csaknem maga alá temette, nem történt komolyabb baja. Másodpercekig csak feküdt a jeges havon, önmaga is nehezen hitte el, hogy túlélte. Nyöszörögve törölgette az arcát, köpködte a jégkását. Nadrágja elszakadt, lehorzsolt lábszára vérzett, vörösre pettyezte a hótakarót. Az addig bátor erdőjáró, ijedtében elpityeredett. Mi lesz, ha anya megtudja? A héten bekapott karót ugyan eltitkolhatta előle, de ezt nem tudja. A tépett nadrágja és a horzsolásai elárulják, egyre jobban fájt a válla, talán csontja is törött. Pedig az anyja néhány hete megfenyegette, ha tudomására jut, hogy az erdőben bóklászott, felpofozza. De juszt sem fogadott szót. Dacolt, sőt egy kicsit bosszús volt, amiért az egyetlen szórakozási lehetőségétől is megfosztanák. Micsoda hülyeség, hogy az erdő veszélyes! Fájdalmával megbirkózva felült. Finoman hullámzott körülötte a világ. A domboldal bosszantó nyugalmat árasztott, mintha alig néhány másodperce nem egy fiatal emberi élet forgott volna kockán. Mintha mi sem történt volna. A fiú erőt vett magán, s a fatörzsnek támaszkodva föltápászkodott. Sajgó karját fogva a város irányába indult, ám két métert sem tett meg, amikor valami az útját állta. Valami, amiben odafent megbotlott, és szintén legurult a lejtőn. Valami, aminek nem egy erdőben lett volna a helye. Valami, amit nem szabadna egy gyereknek látnia. Valami, ami egykor valaki volt. Olyan, mintha a gyomor orosz rulettet játszana. Fényes Laura nyomozónő ezzel a hasonlattal jellemezhette leginkább munkájának azt a részét, mikor egy gyilkossági helyszínt kellett szemügyre vennie. Hiába figyelmeztették, vagy vázolták fel neki, mire számíthat, a valóság többnyire túltett a képzelőerőn. Az évek ugyan emelték az ingerküszöbét – látott már leszakadt végtagokat, kizsigerelt vagy már bomlásnak indult tetemeket –, olykor mégis elfogta a hányinger. És rettenően szégyenkezett emiatt. A rátörő undort tiszteletlenségnek érezte, hiszen mégiscsak emberi lények feküdtek előtte. Akik valaha éreztek. Akiknek ambícióik voltak. Akiket a mai napig szeretnek. – Huszonéves férfi. Mezítelenül, egy fejére húzott bőrmaszkkal helyezték ki a domboldalba – tájékoztatta a kerületi rendőrkapitány a bokáig érő hóban bukdácsoló nyomozónőt. – Mintha olyan… tudja… szado-mazo szexjátékban vett volna részt. Az áldozatot, a budai domboldal szerpentinjétől csaknem egy kilométerre találta meg egy kisgyerek. A fákkal és rönkökkel tarkított helyszínre lehetetlen volt autóval behajtani, a rendőrök kénytelen voltak gyalog megtenni az utat. A belvárosinál lényegesen csípősebb, magaslati levegő egy csapásra elfeledtette Laurával a környékbeli luxusvillákban élők iránt érzett irigységét. – Mióta lehet halott? – kérdezte az arca elé csavart sál mögül. – Talán egy hete – vonta meg a vállát a kerületi kapitány. – A szakértő az alaposabb vizsgálatig nem akart találgatásokba bocsátkozni. A halál beállta a test biológiai bomlásának mértékből megállapítható. Az alacsony hőmérsékletű környezet ugyan lassítja a folyamatot, és az elmúlt napokban meglehetősen lehűlt a levegő, az orvosszakértő számára biztosan akadnak majd árulkodó jelek. Egy hét alatt a bőr már elszürkül a fagyban – készítette fel magát a látványra Laura, miközben közeledtek a helyszínt biztosító kollégákhoz. – Kiherélték – folytatta a hátrakulcsolt kézzel lépkedő kapitány. – A holttest egyébként, mivel a kisfiú megbotlott benne, elmozdult a kihelyezési ponttól. A nyomokat követve megtaláltuk az eredeti helyszínt. Kétségtelenül nem ott ölték meg az áldozatot. „Elszürkült test és borzalmas seb lágyéktájékon” – sorolta magában információit a nő, miközben sürgölődő kollégái utat engedtek neki a hullához. Laura ekkor döbbent rá: hiába készítette fel magát lélekben, az erdővel nem számolt. Néhány méterre tőle varjú károgott a fák közt, s a nyomozónőre leküzdhetetlenül tört rá a hányinger. A szeme…