Válaszolnia kellett.
– Szerintem te leginkább a bezártságtól félsz – közölte a plafont bámulva. – Folyamatos bizonyítási kényszered van, pedig nem volna rá szükséged, hiszen amellett, hogy magas beosztásban dolgozol, elismerik a munkádat. Te mégis mindig szorongsz. Mert érzed, hogy nem a saját utadat járod, de ahelyett, hogy változtatnál, inkább tűröd a bezártságot. Nem akarsz csődöt mondani.
Laura, mint akinek mázsás súly hullott le a válláról, kifújta a benntartott levegőt. Lengyel fájdalmas pontjára tapintott ugyan, mégis felszabadította.
– Tinédzserkoromban beragadtam egy benzinkút mellékhelyiségébe – kezdett komolynak szánt vallomásába, a mondat abszurditása hallatán azonban Lengyelből felböffent egy kacaj.
A nő is elnevette magát.
– Nem olyan vicces.
– Ne haragudj. Folytasd! –
