– Már mindent értek. Piruláslány. – Búcsúzása csúfolódásnak hangzott, amikor köszönés nélkül becsaptam magam mögött az ajtót.
Hosszú percekbe telt, mire fájós lábammal lebicegtem az ötödikre. Zabolátlanul kavarogtak fejemben a gondolatok. Újraéltem Florian összes rezdülését, és bármennyire is szerettem volna elhessegetni magamtól, folyton kirajzolódott előttem egy fantáziakép, amint Leonát keféli – ahogyan engem. Azt a nőt, akihez megfogadtam, soha nem fogok hasonlítani. S most mégis… Undorodtam Floriantól, de legalább annyira gyűlöltem önmagamat. Gyenge és megtépázott voltam.
Előkotortam a telefonomat, hogy üzenetet írhassak Claudiának, miszerint otthon találkozunk. Nem szerettem volna, hogy abban az állapotban lásson. A készülék öt nem fogadott hívást jelzett, szegény barátnőm halálra
