Az ablaktalan, állott levegőjű, legfeljebb tíz négyzetméteres helyiség egyfajta raktárként funkcionált. Egyetlen, vörösen izzó reflektor szolgált világítás gyanánt, melynek fénykörén kívül poros félhomály uralkodott.
Milyen különös, hogy az embert éppen a kilátástalanság teszi koncentrálttá – a rossz látási viszonyok ellenére sikerült részleteiben feltérképeznem a terepet.
A bejárattal szemközti falhoz tolva két, egymást keresztező, vaskos, hosszú falécet pillantottam meg, végeikre fémkarabinereket szereltek. Az andráskereszt – mint később megtudtam, így nevezik az eszközt – egyik oldalán guillotine-hoz hasonlatos, ám penge nélküli kaloda magaslott, a készítő külön rést hagyott az ember fejének és a kezeknek. A másik oldalon fémkeret állt, csúcsaira lábtartóval ellátott, nyugágyszerű szö
