Második nap
Az ingerszegény környezetben, Florian rendszeres látogatásai hamar szokássá váltak, és már a puszta jelenlététől valamiféle bizarr kötődés alakult ki közöttünk. Ami kettőnkkel történt – legyen szó rossz vagy jó impresszióról –, csak a miénk volt, kizárólag mi tudhattunk róla, és senki nem vehette el tőlünk. Ezekben a napokban tanultam meg például pusztán pillantásokkal kommunikálni. Kezdetben csak a veszély jeleit igyekeztem kiolvasni tekintetéből, később már a rezdülései túlnyomó részét értettem. Megtanultam a nyelvén.
Nem volt visszaút, tudtam, a férfi örökké az életem része marad.
Természetesen az elmúlt évek során Patrikhoz is kötődtem, kapcsolatunkat azonban már kezdettől fogva merőben más alapokra fektettük. És különös, de míg a férjem mellett börtönben éreztem magam,
