– Ez a kis pezsgő a fejembe a szállt. Nem kapcsolna zenét? – rikkantott.
Florian mondani készült valamit, aztán inkább visszatartotta a gondolatot. Randevúit nyilván rendre hasonló forgatókönyv alapján bonyolította. Az első találkozón, kezdetben inkognitóban maradt, s a bár üzletvezetőjeként igyekezett felmérni vendége igényeit. A méregdrága pezsgő bejáratott kellék lehetett, és hatása mindig elérte célját, a kuncsaft gátlásait vesztette.
– Nincs zene. Hallani akarom a nyögéseit – mormolta mosolygós hangon a férfi, és a nő elé kerülve, egy pohár italt nyújtott át neki.
– Szopogatni szeretném – váltott témát nevetve a kuncsaft, majd a tőle telhető legkecsesebb mozdulattal letérdelt.
Miközben a nő Florian övével bajlódott, a férfi kibújt ingéből, aztán rövidesen a nadrágja is lecsusszant
