Megállni látszott az idő. Csak bámultunk egymásra, mindketten arra vártunk, mit lép a másik. Figyeltem az arcát, barna bőrén csillogott sötét borostája, kialvatlan szemmel pillantott vissza rám, húsos ajkát eltátotta csodálkozásában.
Esze ágában sem volt ártani.
Tagadhattam volna, de minek? A férfi beégette magát a szívembe, és az összes hibájával együtt hiányzott, amikor nem volt mellettem. A menekülés nem oldotta, sőt, akuttá változtatta volna a problémát.
Akármilyen szerepet is szánt nekem, Florian mellett volt a helyem.
Leengedtem, és ernyedt ujjakkal a pultra ejtettem a kést.
– Kár volt elővennie a kést, a Vodka Martinit nem citrommal, hanem olívabogyóval szolgálják fel. – Lecsippentette a citromkarikát, majd a mosogatóba dobta. – El kell végeznie egy feladatot.
Azonnal felismer
