Egyre erősebben szorítottam, és csak akkor hagytam abba, amikor Kyros kevesebb mint egy perccel később megállt a 65. emeleten lévő irodai íróasztala mellett.
– Ugye nem akarsz megfojtani? – motyogta, miközben beütötte azt a röhejesen hosszú jelszavát.
– De igen – válaszoltam, és lazítottam a szorításomon.
Csak arra az eshetőségre próbáltam ki, hogy működhet-e, ha a tűz, a lefejezés, valamint a szív visszafordíthatatlan károsodása nem végezne majd vele. Bár továbbra is irtóztam a gondolattól, hogy megöljem Kyrost a vérkötelék miatt.
Összeszorította a száját.
Újabb sebességrobbanás következett, és már pattantam is a hatalmas ágyon a minimalista, minden melegséget nélkülöző Batman-búvóhelyen.
– Azt hittem, komolyan akarsz velem beszélgetni – mordultam rá, amikor becsukta az ajtót. – Hog
