– Kyros küldött minket. Itt vagyunk, amióta elmentél.
– Gondolom, esélytelen, hogy meggondolja magát azzal kapcsolatban, hogy ide küldött titeket.
– Szeretnéd, hogy így legyen? – előbb rám, majd a kocsimat borító karcolásokra vetett egy pillantást.
Megfontoltan válaszoltam.
– Nem szeretném. A Tonyi ikrek a nyomomban vannak, és bármennyire is profik a munkatársaim, ők is csak emberek.
Leguggolt, hogy alaposabban megnézze a golfkocsimat, és halkan füttyentett egyet.
– Ja… összetörtem.
– Hallottuk.
A fenébe! Fogadjunk, hogy hallottak egy rakás olyan dolgot, amit legszívesebben elrejtenék mindenki elől. A toronyban töltött idő alatt hozzászoktam, hogy nem mondok ki hangosan olyan dolgokat, amiket nem akarok, hogy mások meghalljanak, de fogadni mernék, hogy a tequila lazított ezen a szo
