– Mr. Trenington – szólaltam meg, amikor kinyílt az ajtó. – A nevem Basilia Tetley. Hogy van ma?
A harmincas évei elején járó férfi arca még csak meg sem rezdült a fogadtatástól. Olyan volt, mint egy hosszútávfutó, aki hét közben céges ruhába kényszeríti magát.
– Maga egy jehova?
Hátrahúztam a fejem.
– Mi az a jehova?
– Jehova tanúja.
Ó.
– Nem, nem vagyok jehova.
A tekintete kiélesedett.
– Melyik villamossági szolgáltatótól jött?
Szerencsére lehúztam egy kávét, miután találkoztam Kyrosszal. Ez a fickó fel volt pörögve egy kicsit.
– Nem áramszolgáltatótól jöttem. Szeretne még egyet tippelni?
– A Helyes Élettől van.
Grimaszoltam egyet.
– Ennyire nyilvánvaló? – És ez volt a rangsor? Jehova, villamos művek és ingatlanügynök?
Kezdte becsukni az ajtót.
– Ezúttal nem volt az. Álta
