Annyira finom!
Halk nyögést hallattam. Vagy inkább ő?
Hőség, vágy, kétségbeesés, megkönnyebbülés, árulás.
Az ő érzései az enyémek voltak. Az enyémek az övéi. Lehetetlen volt különválasztani őket, amikor mindketten ilyen erősen éreztünk. Egy sziszegő sóhaj hagyta el az ajkamat, és miközben tátott szájjal felé fordultam, a kezem a szűk pólóján vándorolt.
– Az a kibaszott fürdőruha – mondta rekedten.
– Még! – könyörögtem.
A nyelve az enyémmel csatázott, miközben a keze vándorolt. És az én kezem? Bassza meg, nem csak az érzéseink fonódtak össze teljesen. A hatás exponenciális volt. Felrobbantam az érzékszervi túlterheléstől.
Valami forróság, egy erőtlenség épült bennem – a találkozásaink mindig arról szóltak, hogy Kyros tapogat, markolász és rágcsál.
– Kyros – lihegtem, és tágra nyílt
