Mezítláb léptem be egy királyi kastélyba. Legalább nem ijedtem meg a gazdagságától, amelyhez egy pokolian nagy műgyűjtemény tartozott.
Vajon akadt itt bármi is az elmúlt háromszáz évből?
Kyros mögöttem sétált, én pedig olyan hűségesen mentem előtte, akár egy kutyus.
Tökmindegy. Úgy döntöttem, eljátszom a szerepem, ha ez azt jelenti, hogy épségben és egy darabban, a titkaimmal együtt visszatérhetek a birtokomra. A picsába!
Ez nagyon gáz volt.
– Miss Tetley!
Fehér fogak és valami rózsaszín anyag villant fel egy másodpercre, mielőtt Lalitta belém rohant.
Karnyújtásnyira voltunk egymástól.
– Ó, most már Le Spyre, ugye? Annyira örülök, hogy ez már nyilvános. Nagyon rosszul éreztem magam, hogy hazudnom kellett.
Két kézzel kapaszkodtam a rá irányuló dühömbe, de az úgy pergett le az ujjai
