– Tímár Rezső – mondta az asszony, és visszatette a fedőt a fazékra. Neki sem volt étvágya. – Nem ismeritek. A gépgyárban volt tisztviselő, ahol valamikor dolgoztam. Tizenhatban, amikor apádat börtönbe zárták, ki akartak tenni a gyárból, de ő nem engedte. Beteg, és Budapesten nincs élelem. Neki pedig az az orvosság, meg a jó levegő. A doktor azt mondta neki, ha meg akar gyógyulni, utazzon el vidékre. Falun nincsenek rokonai, hát idejött pár hétre. Amíg összeszedi magát.
Az öreg a pipáját tömködte.
– Nem laknék most Pesten, az hétszentség. – A fiúra nézett. – Mondd csak el anyádnak, hogy mit mesélt Kovács Máté! – Sándor azonban hallgatott, így hát ő folytatta. – Azt mondja Máté, hogy most érdemes Pestre utazni. Akár egy szekér élelemmel is, mindent kapni érte. Amit csak kér az ember. Mond
