– Nem vagyok én ellensége neki – mondta, vigyázva, hogy a hajtűk ki ne pottyanjanak fogai közül. – Csak megvetem őt. Nem becsületes ember az, fiam, aki a másik ember keze munkájából akar megélni.
– Sántha Kálmán is éppen ezt magyarázta a táborban – mondta a fiú.
– Mit?
– Amit maga, édesanyám. Szórul szóra. A grófok meg a gyárosok mások keze munkájából élnek. Megkérdezte, hogy láttunk-e már grófot aratni, répát egyelni, trágyázni, vagy gyárost esztergálni, ők nem dolgoznak, mondta, mégis az övék, amit a cselédek learatnak.
– Ő aztán nemigen aratott. – Az asszony félrefordította a fejét. Még igazított a kontyán, aztán fejére tette fejkendőjét. – Sántha Kálmán az apjára ütött, arra a vén ördögre. Csak láttad volna, hogyan kommandérozott a forradalomban. Ő vett el nagyapádtól mindent. Mi a
