– Engemet is, hát – mondta. – Meg téged is. Sándort is.
Az asszony nevetett.
– Hát mi is cselédek vagyunk? Rabszolgák? Kinek a cselédje vagyok, mi? Vagy Sándor?
Az öreg hallgatott. A vödör húzta a karját. Hiába, már érzi az öregséget. Letette a vödröt, megnyomkodta pipáját.
– Azok vagyunk, Piros, cselédek – mondta csendesen. – Rabszolgák. Én apád rabszolgája voltam, aztán a tied lettem. Te pedig a föld rabszolgája vagy. Sándor is.
– Bolond maga – legyintett az asszony. – Nem tudja, mit beszél. Az a zsivány Sántha Kálmán már a maga fejét is megkavarta. Talán már földet is íratott?
– Én még nem. De a többiek már meg is kapták.
– Hamarosan vissza is fogják adni – mondta Dávid. – Bolond ember az, aki azt hiszi, hogy cseléduralom lesz Magyarországon.
– Akkor én az vagyok. Bolond ember –
