– Mit parancsoltam én neked? – kérdezte Tímár, és egy kenyérdarabkával megtörölte zsíros száját.
– Azt próbálná meg! – mondta a fiú. – De az öregnek se parancsolgasson. Nem a cselédje magának.
– Nem parancsolgattam – mondta a férfi. – Megkértem az öreget, hogy menjen be a faluba, és nézzen utána, elküldték-e már a képeslapot. Erről édesanyád is tudott.
Az asszony csendes, de határozott hangon azt mondta:
– Hagyd abba már, édes fiam. Ne kötekedj, és ne sértsd meg a vendégünket, mert velem gyűlik meg a bajod. Én mondtam János bácsinak, hogy Tímár úr minden kívánságát teljesítse.
– Mondtad – helyeselt az öreg. – Én meg teljesítettem. Csak ne veszekedj, Piros!
– Nem veszekszem. – Szavait a fiához intézte. – De amíg ennél az asztalnál ülsz, amíg az én főztömet eszed, az én kenyeremet, add
