– Rendes ember vagy, Sándor. Szeretem azokat, akik a fejüket nemcsak arra használják, hogy a kalapot rátegyék, hanem néha gondolkodnak is vele. Mondd csak, nem adnál egy csomag cigarettát? Kölcsön, természetesen.
Sándor kivett a zsebéből egy felbontatlan csomagot.
– Tegye el.
– Köszönöm. – Megpróbált baráti hangot megütni. – Esküszöm, te vagy az utolsó rendes ember.
– És maga? Maga nem rendes ember?
– De igen. Az vagyok én is.
– Az utolsó előtti.
– Mindketten rendes emberek vagyunk.
– Nem tudom – mondta elgondolkodva a fiú, és lefújta cigarettájáról a hamut. – Én nem ismerem magát. Meddig akar még a tanyán maradni?
– Zavar a jelenlétem?
– Jól megvoltunk hárman.
– Nem vagy valami barátságos. Pedig én nem bántottalak. Beteg vagyok. Meg kell gyógyulnom. Én sokat segítettem anyádon.
