És a kábulat folytatódott. Kik ezek a fegyveresek, akik mindennap készek meghalni? És miért? Nélkülük nem győznék le a németeket? Ezek nem félnek a haláltól? Nincs senkijük? Nem tartoznak sehova sem? Az erdő mélyén lobog a láng. Nincs füstje. A felderítők hamarosan visszatérnek. És indulni kell tovább, rejtett utakon, vadcsapásokon. Meghalni, vagy győzni. De addig jó ott a lángok mellett. Még nevetni is van kedvük. Meg emlékezni. Az asszonyra, a gyerekekre. És a földre. Sok a pocok. Ha nem jön a fagy, oda a vetés. Jövőre felkopik az állunk. Havazni sem akar. A fene látott ilyen időjárást. És az újabb élmény. Bori. Most már ketten szeretik őt. Édesanyja és egy lány, Sántha Bori.
Károly atya elköszönt, hosszú az út a rendházig, mennie kell. Sándor felállt.
– Elkísérem egy darabon, atyám –
