– Hozzám – mondta az asszony suttogva, és úgy markolta a dunyha vásznát, mint a fuldokló a mentőöv kötelét. – Hozzám tartozol, Sándorom. Meg ehhez a földhöz tartozol.
– És ássak átlábolhatatlan mély árkot a tanya köré, hogy kizárjam a világot? Lehet ezt, anyám? Az árok túloldaláról csak átkiabálnak az emberek.
A láng fel-fellobbant, kormozta a lámpaüveget, egyik oldala most egészen fekete volt. Az asszony lejjebb csavarta a lámpabelet. Úgy érezte, mintha ő égne belülről ilyen féloldalasan. Hát mégiscsak közeledik az a nap, amikor a gyerek megnő, és kérdezni fog. Dávid Rezső megmondta ezt már akkor, amikor Mihály halálának a hírét hozta. Akkor ő már tudta, hogy teherben van, csak azt nem tudta, hogy mit csináljon. Abban biztos volt, hogy bábához nem megy, sem Süveges Katalin nénihez, sem
