– Nem. A faluban semmi dolga. Könyörgök, menjen el a tanyáról.
– Nem megyek, mert nincs hova mennem. Maga, Piroska, vigyázni fog rám. Egy csónakban evezünk. A kedves fia meg akarja lékelni a csónakunkat, nem tudja a szerencsétlen, hogy ha meglékeli, mindketten elveszünk. Szóval, nem a faluba ment?
– A majorba. Délre már itthon is lesz. Beszélni fogok vele.
– Helyes, Piroska. Beszéljen vele.
Ezek után gondosan szemügyre vette az asztalra tett ételt, és a táplálkozást szenvedélyesen szerető ember leplezett mohóságával reggelizni kezdett. Az első falat ízei azonban legyőzték önfegyelmét, és olyan lendülettel tömte magába az eledelt, ahogyan a tartósan éhező emberek zabálnak. Az asszony csak ámult, és nem tudta, mitévő legyen: maradjon-e még, vagy menjen-e dolga után?
– Tehát értjük egymá
