– Lefeküdhet.
– Itt maradok, ha megengeded. – Leült az egyik székre, de úgy, hogy bármelyik pillanatban felugorhasson.
A fiú elengedte anyja vállát, megfordult.
– Megköszönöm, hogy virrasztott. De most menjen és feküdjön le. Vagy csináljon azt, amit akar, de hagyjon magunkra. Nekem édesanyámmal van beszédem.
Dávid nem mozdult. Cigaretta után kutatott a zsebében. Már régen elhatározta, hogy semmi szín alatt sem hagyja magukra őket. Elővett egy cigarettát, rágyújtott, közben az asszony tekintetét kereste.
– Anyád megkért, hogy maradjak itt. Ugye, Piroska? – Kicsit oldalt húzódott, hogy jobban láthassa az asszonyt.
– Igen, Tímár úr – mondta bizonytalanul az asszony. – Szeretném, ha itt maradna.
Sándor hátralépett. Csak most el ne gyengüljön.
– No, jól van – mondta. – Én bemegyek az is
