– Hát nem is tudom. Lehet, hogy igazad van. Nem tudom.
– Nézze csak, hulló csillag. – Egy villanás volt, csupán egy felfénylő pillanat, aztán kihunyt. – Mit gondol, János bátyám, a csillagokon laknak emberek?
Az öreg fészkelődött a ló hátán. Legszívesebben leheveredett volna egy órácskára az ösvény mentén, de tudta, az még rosszabb. Felnézett a szikrázó égboltra.
– Hát, fiam, ha én azt tudnám, akkor bizony nem lennék senkinek a cselédje.
– Bálint bátyám azt üzeni, ellakhat nála. Beveszik magát is a szerződésbe. Nem kell cselédeskednie. – Sándor hangja nyugodt volt. – Aratókat pedig nem kaptunk. Mindenki a sajátján dolgozik. Üzeni, hogy mielőbb menjen be a bizottsághoz.
Az öreg hallgatott. Rosszul esett neki, hogy Sándor nem tesz szemrehányást. Hát ő azért sem beszél most a földről! Ne
