10.
Teréz legnagyobb örömére a család végre együtt ünnepelte az ezerkilencszáznegyvenkilences új esztendőt. Azaz még nem ünnepelték, hiszen az óra mutatója csak lassan közeledett a tizenkettes számhoz. De mindegy, pont éjfélkor pezsgőt bontanak, és sok boldogságot fognak kívánni egymásnak.
– Úgy szeretnék sírni – mondta Annának a konyhában, miközben a korhelylevest főzte.
– Hát akkor sírj – biztatta őt Anna, és fáradtan leült a konyhaszékre. Előtörtek a könnyei. – Látod, én nem akartam sírni, és most bőgök.
– Ne sírjál, Anna. Ezerszer megmondtam neked, hogy ne sírj. – Az öregasszonyhoz lépett, megfogta a vállát. – Tudod jól, hogy énrám mindig számíthatsz. Gyere csak, kóstold meg ezt a levest. Elég sós? En sótlannak találom. – Anna felitatta könnyeit, és megkóstolta a levest.
– Sós – m
