11.
– Hát ez van, öcsi – mondta Péter Marcinak, miután elmesélte a reggel történteket. – Sára nem érdemli meg ezt anyánktól.
– Pedig én már beszéltem vele. Megkértem, hogy ne mondjon ilyesmit a gyerekeknek. Az a taknyos is…
– Ugyan, nem Peti a vétkes.
Hidegre fordult az idő, már nem havazott, ragyogóan sütött a nap, a friss hó kristályosan ragyogott a napfényben. Péter az ablaknál állt, és a Margitsziget hóval borított fáit nézte. A Dunán hatalmas jégtáblák úsztak szelíd nyugalommal. A ház előtt a behavazott üres téren gyerekek hancúroztak, hócsatát vívtak egymással. Jókedvű visításuk felhallatszott a meleg szobába.
– Megértem Sárát – mondta Marci. – De őszintén szólva egyáltalán nem vagyok benne biztos, hogy anya ezt komolyan gondolja. Ismered őt, tudod, hogy mennyire lágyszívű. Besz
