12.
Teréz hónapokig szinte búskomoran járkált a házban. Nem találta a helyét. Mindennap elhatározta, hogy este felmegy Péterékhez, és megköveti Sárát. Azt fogja mondani neki, hogy szereti őt, nagyon boldog, mert Péter olyan rendes, házias, tisztességes asszonyt kapott, mint ő. Reggelenként már öt óra előtt ezzel az elhatározással ébredt, mosdás, majd öltözködés közben próbálgatta a bocsánatkérő mondatokat, arra gondolt reggelizés közben is, az utcán, amikor a gyárba ment. Mártitól azzal búcsúzott el, hogy este felszalad Péterékhez, régen látta már az unokáit. Aztán ott állt a csomagolóasztalnál, keze ügyesen, szinte gépiesen végezte a begyakorolt mozdulatokat, mellette trécseltek, beszélgettek az asszonyok, de neki fogalma sem volt arról, hogy min nevetnek olyan jóízűen, hogy kit szidnak
