15.
Marcit június másodikán Földi Sándor magához hívatta.
– Ülj le, Marci – mutatott az egyik fotelra. – Iszol valamit? Konyak, kávé?
– Semmit sem kérek – mondta Marci, és leült. Földi egy pillanatig habozott, aztán felállt, megkerülte az íróasztalt, és leült a másik fotelba. Marcival szemben. Arca nyúzott volt, szeme alatt táskás volt a bőre, mintha napok óta nem aludt volna. Cigarettára gyújtott, aztán zsebkendőjével megtörölte izzadó homlokát, nyakát.
– Mit tudsz a bátyádról? – kérdezte.
– Semmit. Azóta, hogy elvitték, semmit sem tudok róla.
– Sáráról?
Marci szája megrándult.
– Ő sem tud semmit. Farkas azt mondta neki, hogy bízzon a pártban. Bízik. Azóta nem jár be, szabadságot kapott, szerintem seggbe rúgták, de ő ezt még nem hiszi el. Sándor, megmondanád, hogy tulajdonképpen m
