– Sajnálattal hallom. – Őszintén szólva Drew-t nem Roy DeWitt érdekelte. Roy DeWitt turhakendője érdekelte. Arra gondolt. És hogy ő megfogta azt a kezet, ami azt a zsebkendőt használta.
– Én jobban sajnálom. Holnap sok dolgunk lesz a vihar miatt, ami hétvégén jön. – A nő két széttárt ujjal mutatott Drew kosaraira. – Remélem, ki tudja fizetni készpénzzel, mert a kártyagép tönkrement, és apa mindig elfelejti megcsináltatni.
– Menni fog. Milyen vihar?
– Északi, aszongya a Rivière-di-Loup. A québeci rádión, tudja. – Kuábek-nek ejtette. – Sok szél meg eső. Holnapután ér ide. Maga kinn van a Szargödör végén, ugye?
– Igen.
– Ha nem akar ott ragadni még egy hónapot, pakolja a holmiját a csomagtartóba, és induljon vissza délre.
Drew ismerte ezt a hozzáállást. Itt nem számított, ha az ember ma
