– Meg – felelte Chuck. Kortyolt a tejből. – Az orvos levette és megvizsgáltatta. Nem rosszindulatú.
– Hála istennek!
– Igen. – Chuck úgy érezte, hogy ő adott, most ideje kapni is valamit. – Nagyival valami Henry Petersonról beszélgettek. Azt hiszem, már nem él.
Fel volt készülve a csalódásra; Mrs. Stanley talán nem is hallott Henry Petersonról. Csakhogy az özvegy szeme akkorára tágult, Chuck már attól félt, hogy kipottyan a fejéből, és a nyakához kapott, mintha a torkán akadt volna egy darab áfonyás muffin.
– Jaj, az olyan szomorú eset volt! Olyan szörnyű! Tudod, ő intézte apád könyvelését. Meg más cégekét. – Előrehajolt, és a pongyolája nyílásában Chuck akkora mellet pillantott meg, amekkorát el se tudott képzelni. Még mindig a nyakát fogta. – Öngyilkos lett – súgta. – Felakasztotta m
