– Ezt hogy találta meg, Mr. Bell? Hogy a fenébe…?
– Dan, emlékszik? Dan.
– Hogyan vette észre, hogy a hasonlóság nem egyszerű hasonlóság?
Dan és az unokája összenéznek és mosolyognak. Ezt a némajátékot látva az jut megint Holly eszébe: más modell, ugyanaz a sablon.
– Látta a képeket a folyosón odalent, igaz? – kérdezi Brad. – Ez volt nagypapa másik munkája a rendőrségnél. Adottsága van hozzá.
És megint leesik Hollynak. Dan felé fordul.
– Rajzoló volt! Ez volt a másik rendőrségi munkaköre!
– Igen, bár nem egyszerűen rajzokat készítettem. Nem karikaturista voltam. Én portrékat csináltam. – Az öreg elgondolkodik, majd hozzáteszi: – Hallott már olyanokról, akik nem felejtenek egyetlen arcot sem? Aki ezt mondja, általában túloz vagy simán hazudik. Én nem. – Ez nem dicsekvés, hanem kijele
