Az SS-tiszt elhúzta a száját. Előredőlt.
– Értelek – válaszolta. – Most én is őszinte leszek hozzád. Valószínűleg neked van igazad. Lehet, hogy a környéket feladtuk, és felettünk már oroszok vannak. Ha a legkisebb reményem is volna, hogy innen kijutva szabad maradok, nemhogy veled, de még az ördöggel is szövetséget kötnék.
Sándor megdörzsölte az orra hegyét.
– Fritz – szólt közbe –, ha kiszabadulunk, futni hagylak… Azt teszel, amit akarsz.
– Nagylelkű vagy… – Fritz szája gúnyos mosolyra húzódott.
– Ez nem nagylelkűség. Egyszerűen nem vagyok bosszúálló. Na, gyere… A vészkijáratot talán ki tudjuk nyitni.
Fritz gondolkodott. Felső ajkát harapdálta, egy pillanatra kivillant hibátlan fogsora. Aztán tagadólag rázta a fejét.
– Egy lépést sem teszek. Különben is, innen ugyan nem rángatjuk k
