– Valóban az oroszok küldték? – kérdezte Éva.
– Nekem sohasem mondta. Egy alkalommal, amikor megkérdeztem, olyasmit magyarázott, hogy nem tud emigrációban élni. Belepusztul. Inkább vállalja az illegalitással járó kockázatot, csak hogy itt élhessen. Azóta sokat gondolkoztam a mi kettőnk kapcsolatáról, mert sok dolgom volt, amit nem értettem. Nem értettem például, hogy miért nem menekültem Tímár elől én.
– Igen, ezt akartam kérdezni. Sejtetted, hogy a kommunisták küldték, és mégis erőszakoltad a vele való találkozást.
Simon tűnődve morzsolta ujjait.
– Persze – folytatta –, ez nem volt olyan egyszerű. Valamikor jó barátok voltunk, nagyon szerettük egymást. Engem örökös lelkiismeret-furdalás gyötört az elítélése óta, úgy éreztem, hogy a vallomásommal, még ha visszavontam is, súlyosan vétet
