Sándor bambán nézett az öregre. Aztán Évára tekintett. A lány kezébe rejtette arcát, és zokogott.
– Nem akartam… – dadogta – nem akartam – kezét tehetetlenül széttárta.
Simon nem válaszolt. Valkó falra vetődő árnyékát nézte, és gondolataiba mélyedt.
Valkó, mikor látta, hogy a tanár nem törődik vele, az ájult Fritzhez hajolt, és hóna alá nyúlva Bottlik ágyához vonszolta. Egyedül már nem tudta az ágyra emelni.
– Bottlik bácsi – szólt elfulladva az öreghez, aki az egész jelenetet némán, eszelős tekintettel figyelte –, segítsen.
Aztán csend lett a fülkében. Fritz nemsokára magához tért, és kábán bámulta a mennyezetet. A tábornok félrefordított fejjel figyelte, s időnként gyűlölettel teli pillantásokat vetett Valkóra.
– Apa… nem vagy éhes? – kérdezte Éva, hogy valamivel megtörje a nyomasz
