– Éva – kérdezte csodálkozva –, miért magázol? – Feltűnt neki a lány kényszeredett mosolya… – Iszol valamit?
Éva a fejét rázta.
– Nem? Ne tréfálj. Innod kell. Az egészségemre. – A bárszekrényhez lépett, italosüvegeket vett elő, közben azt gondolta: „Csak lassan… gyötrődj egy kicsit…
– Tulajdonképpen – kezdte ismét a lány, és zavartan gyűrögette kesztyűjét.
– Jól vagy, Éva? – vágta el a lány szavát, és ráérősen megtöltötte a kristálypoharakat. – Francia pezsgő, eredeti francia. – Az ablak felé tartotta a poharat, keresztülnézett rajta.
Éva remegő kézzel nyúlt a pohárért, ö úgy tett, mintha nem vette volna észre, de látta, érezte, hogy a lány nem mer ellenkezni. „Ha most azt mondanám, Éva, vetkőzz le, szó nélkül engedelmeskedne” – gondolta. De mégsem mondott ilyet. Azt mondta:
– A talá
